Van ez a klasszikus magyar nyári csapatépítés: elvonulás természetközeli helyre, esetleg valami “hivatalos” program, például félév-értékelés, második félév tervezés, jövőkép, ilyesmi, aztán persze főzés bográcsban, tipikusan lecsó, de bármi is, biztos, hogy bőven van benne őrölt paprika, este iszogatás, társasjáték, éneklés, igény szerint tánc (legyen tánc!), vaskos poénok, teli szájjal röhögés, másnap kissé nyúzottan ébredés...

Nemrég fejeztem be egy 3 éves képzést a Somatic Experiencing® módszertanról, ami testorientált megközelítés a stressz és PTSD komplex következményeinek enyhítésére. A képzés részeként rendszeres szakmai szupervíziót vettünk igénybe a nemzetközi oktatóktól. Az egyik ilyen szupervíziós napot a módszer megalkotójával, a mai modern trauma irodalom és gyógyítás egyik legmeghatározóbb szakemberével, Dr. Peter A. Levine-nel tölthettem....

A munkám és kíváncsiságom miatt sokat időztem mostanában a LinkedInen. A bejegyzéseket olvasgatva a Jehova tanúk kiadványaiban ábrázolt paradicsomra emlékeztető utopisztikus világ bontakozott ki előttem – amelynek persze magam is a részévé váltam .  A LinkedIn utópiájában nincs rosszindulat vagy erőszak. Ide nem hallatszik be a politika, nincs fenntarthatatlan növekedés és klímaváltozás. Itt nincs művészet, mert...

Szeretek autót mosni, bár ritkán szoktam, úgyis piszkos lesz. Azt szeretem benne, hogy lemosod, és tiszta. Instant gratification. És könnyű eldönteni, hogy tiszta lett-e, vagy sem. Ehhez képest a munkámban, nevezzük mondjuk szervezetfejlesztésnek, a legtöbb helyzetben nincsenek egyértelmű döntések és megkérdőjelezhetetlen eredmények. Mindent nagyon sok nézőpontból meg lehet vizsgálni, és emiatt minden szubjektív, mindenkinek meglehet...

Az utóbbi időszakban egyre gyakrabban találkozom a kérdéssel: „Most akkor az AI tényleg elveszi a munkánkat?” Ez a felvetés egyáltalán nem alaptalan. Az AI egy csomó dolgot – például az adatelemzést, jelentések összeállítását – kétségtelenül hatékonyabban és gyorsabban meg tud csinálni, mint mi emberek. Sőt, a Genfi és a Berni Egyetem közös kutatása szerint az...

Bő tizenöt éve lehetett, amikor egy nyaraláson az apukáknak kellett vigyázni a gyerekekre, mert az anyukák épp kimenőn voltak, és a szokásos „semmi sem jó, hagyjál!” körökbe belefáradva, a déli nap elől az árnyékba húzódva, az autómagnóból kezdtünk zenét hallgatni („legalább nekünk, felnőtteknek, legyen jó!”), és mire felnéztünk, azt láttuk, hogy 5-6 éves gyerekeink önfeledten...

Korábbi életemben, még vezetőként, gyakran küzdöttem azzal a bénító érzéssel, amikor rövid idő alatt kellett átrágnom magam egy hatalmas információhalmazon. Órákat töltöttem azzal, hogy a nekem küldött dokumentumokat alaposan átnézzem. Mégis, gyakran elvesztem a zajban. És a helyzet azóta sem lett jobb – sőt. A napi több száz e-mail közepette a vezetők gyakran nem látják,...

Vannak azok a színdarabok, amik valahogy zsigeri szinten átmosnak, csinálnak velünk valamit. A végére érezzük: ez most jó volt. Máshogy jövünk ki az előadásról, mint ahogy bementünk. Ez persze személyes élmény, hogy kinek melyik előadás ilyen, ami attól sem független, hogy mi zajlik éppen az életünkben, mi az, ami kitölti a gondolatainkat, érzéseinket. De vannak...

Előre bocsátom, a vers elemzése nem szokványos. Nem a mű eredetét, írójának gondolatait, megírásának körülményeit szeretném bemutatni – tele van vele az internet. Saját „utazásomat” igyekszem ábrázolni, önkényesen, szabadon. A Marcus Aurelius olvasása közben szinte észrevétlenül sodródom bele abba a filozófiai gondolatáramlatba, amely újra és újra visszakérdez: mitől, hogyan lesz értékes egy ember? A vers...

Amikor több óra görcsös szenvedés után az orvos végre kimondta a diagnózist (vesekő!), kicsit megkönnyebbültem. Nem fájt kevésbé, de már tudtam, mi bajom van, felszabadító volt. Azóta tudom, hogy ez a legritkább pillanat az életben, amikor pontosan tudom, hogy mi van, és azt meg is tudom nevezni. Hogy miért is van ekkora csábítása és mágikus...