A kerek évforduló általában veszélyes műfaj: terjengős, leginkább a szerző nosztalgiájának kedves sztorik, a múlt pozitív irányú szépítése, az olvasó arcába tolt érzelmek és igazságok magunkról, vagy legalább egy lágy dünnyögés, hogy ezt is megértük. Igyekszem másképp, segítségül felkészül a Kispál és Borz, a kilencvenes évekből, hogy minél korhűbb legyen. Nem én vagyok a nagymamád...
3 ok, amiért fontos megtanulnunk felismerni és kezelni őket *Toxikus munkatársnak nevezzük azt a személyt, akinél a másokat hibáztató attitűd és a személyiség mélyen húzódó zavara együtt jár. “Elkövetőként” és áldozatként is megjelenhet és mindig feszültséget gerjeszt maga körül. Túl sok időt és energiát igényelnek Ha nem ismerjük fel, hogy itt nem szokványos viselkedési mintákról...
Az adventi készülődés kapcsán időről időre elém toppan az érzés: miért kell ennyi csöpögős, túláradó, túlságosan explicit tartalmat belenyomni a karácsonyba? Miért nem elég maga az ünnep? Lehet-e a szeretetről írni a szó ismételgetése nélkül? Rövid válaszom következik, díszcsomagolás nélkül, és a végén lesz a kedvenc karácsonyi dalom is! Szeretem a Komlós Aladár mondását: …a...
Volt már dolgotok olyan, egyébként jól teljesítő és hozzáértő munkatárssal, aki körül újra és újra feszültség keletkezik, és a kollégái, vezetői és a HR szakemberek erőfeszítései ellenére sem változik? Régebben úgy hittem, hogy egy munkahelyen minden nehéz ember kezelhető empátiával, a megfelelő konfliktuskezelési technikával, és ha kell, konfrontatív visszajelzésekkel, szankciókkal. Az esetek 90%-ában mindez valóban...
Nemrég egy hozzám közel álló idős ember költözött szeretetotthonba. Nehéz szívvel néztem végig, ahogy elköszön az otthonától, bútoraitól, eddigi életétől. Végleg elköszön… Nehéz, megosztó téma, amiről nem szeretünk beszélni. Ha szóba kerül, sokan elintézik annyival, hogy „én soha nem tudnám otthonba dugni a szerettemet”. Többnyire addig gondolják így, amíg maguk nem kerülnek ilyen helyzetbe. Mentálhigiénés...
Nemrég eszembe jutott egy eset, 2011-ből, az első magyar EU-elnökség idejéből. Ültem New Yorkban, az ENSZ kávézójában; velem szemben egy marokkói diplomata, akit sokan nehéz partnernek, kemény tárgyalónak tartottak. Én az EU-t képviseltem, ő a NAM-csoportot. Egy készülő ENSZ-jelentéstervezet teendőit egyeztettük. A külső szemlélő számára ez unalmas jelenet lehetett: két öltönyös ember udvariasan, technikai kérdésekről...
Egy nyári este óta foglalkoztat, hogy vajon életünk sorsszerűsége valóság vagy a nem tudatosított működéseink keltette illúzió? Három válasz, három aspektusból, három nő segítségével, mindhárom Márta. „Márta vagyok, neked Márti, bánat ül a szívemen” [1] – erős indítással egyből a közepébe, a szerelmét, társát kereső főhős életének eddigi csalódottságával fordul hozzám, nemcsak a Heaven Street...
Bár a diplomácia lényege a kapcsolat, a folyamatos párbeszéd, még ebben a szakmában is eljöhet a pillanat, amikor világosan közölni kell: eddig és ne tovább. Ennek egyik eszköze a demonstratív kivonulás. Ilyenkor az egyik fél már nem akarja a jelenlétével legitimálni azt, ami történik, ezért távozik. Ez nem sértődés, nem „dráma”, hanem egy gondosan időzített,...
Két héttel ezelőtt rendeztük meg Kiállításmegnyitónkat, hiszen irodánk nem csak iroda, hanem kiállítótér is, ahol kortárs művészek mutatják be műveiket. Legutóbb Jakab Ferenc Viszony-ok című kiállítását néztük meg együtt. Feri kétkörös tárlatvezetést tartott, izgalmas, személyes beszámolókkal. Életképek eseményünkről: művészet, inspiráló beszélgetések, jó borok, ügyfeleink, barátaink és egy laza, tartalmas este együtt. Örülünk, hogy jöttetek! Találkozunk...
Itt a nyár, egy újabb turistaszezon. Azt veszem észre magamon, hogy az évek múlásával egyre kevésbé tolerálom a modern turizmust. Azt a jelenséget, amikor emberek tömegesen felkerekednek, elutaznak egy másik országba, hogy teljesítsék az útikönyvek vagy a közösségi média által előírt „kötelezőket”. Egyre gyakrabban ülök le egy-egy híres helyen csak azért, hogy a fényképező turistákat...
