Van ez a klasszikus magyar nyári csapatépítés: elvonulás természetközeli helyre, esetleg valami “hivatalos” program, például félév-értékelés, második félév tervezés, jövőkép, ilyesmi, aztán persze főzés bográcsban, tipikusan lecsó, de bármi is, biztos, hogy bőven van benne őrölt paprika, este iszogatás, társasjáték, éneklés, igény szerint tánc (legyen tánc!), vaskos poénok, teli szájjal röhögés, másnap kissé nyúzottan ébredés...

Nemrég fejeztem be egy 3 éves képzést a Somatic Experiencing® módszertanról, ami testorientált megközelítés a stressz és PTSD komplex következményeinek enyhítésére. A képzés részeként rendszeres szakmai szupervíziót vettünk igénybe a nemzetközi oktatóktól. Az egyik ilyen szupervíziós napot a módszer megalkotójával, a mai modern trauma irodalom és gyógyítás egyik legmeghatározóbb szakemberével, Dr. Peter A. Levine-nel tölthettem....

A munkám és kíváncsiságom miatt sokat időztem mostanában a LinkedInen. A bejegyzéseket olvasgatva a Jehova tanúk kiadványaiban ábrázolt paradicsomra emlékeztető utopisztikus világ bontakozott ki előttem – amelynek persze magam is a részévé váltam .  A LinkedIn utópiájában nincs rosszindulat vagy erőszak. Ide nem hallatszik be a politika, nincs fenntarthatatlan növekedés és klímaváltozás. Itt nincs művészet, mert...

Bő tizenöt éve lehetett, amikor egy nyaraláson az apukáknak kellett vigyázni a gyerekekre, mert az anyukák épp kimenőn voltak, és a szokásos „semmi sem jó, hagyjál!” körökbe belefáradva, a déli nap elől az árnyékba húzódva, az autómagnóból kezdtünk zenét hallgatni („legalább nekünk, felnőtteknek, legyen jó!”), és mire felnéztünk, azt láttuk, hogy 5-6 éves gyerekeink önfeledten...

Vannak azok a színdarabok, amik valahogy zsigeri szinten átmosnak, csinálnak velünk valamit. A végére érezzük: ez most jó volt. Máshogy jövünk ki az előadásról, mint ahogy bementünk. Ez persze személyes élmény, hogy kinek melyik előadás ilyen, ami attól sem független, hogy mi zajlik éppen az életünkben, mi az, ami kitölti a gondolatainkat, érzéseinket. De vannak...

Előre bocsátom, a vers elemzése nem szokványos. Nem a mű eredetét, írójának gondolatait, megírásának körülményeit szeretném bemutatni – tele van vele az internet. Saját „utazásomat” igyekszem ábrázolni, önkényesen, szabadon. A Marcus Aurelius olvasása közben szinte észrevétlenül sodródom bele abba a filozófiai gondolatáramlatba, amely újra és újra visszakérdez: mitől, hogyan lesz értékes egy ember? A vers...

„Hegedűs a háztetőn. Bolondosan hangzik, ugye?” – kérdezi Tevje. Nem bolondosabb, mint egy tanácsadó a háztetőn. És mégis, az utóbbi időben rendszeresen mászkálok különböző magasságokba törve napelemeket szerelni, létrán egyensúlyozva, kábeleket vezetve odafent – amikor épp nem egyénekkel, vagy csoportokkal folytatok fejlesztő beszélgetéseket itt lent, a földön. Egy éve egy kedves ismerősöm mesélte, hogy kihullott...

Az úgy volt, hogy Szabolcs kollégám Alfája lerobbant, így a tréningről hazafelé már az ügyfél hozott minket. (Alfa azóta köszöni szépen, jól van) Beszélgetésünk rövidesen arra terelődött, hogy ki mivel foglalkozna, ha éppen nem azt a munkát csinálná, amit. Mindannyiunk valamilyen segítő tevékenységet mondott, amivel másoknak segít, hogy nekik könnyebb, jobb legyen az életük. Világmegváltásban...

2024. 01.26. – Az első „munkám” a Neosys színeiben, terepen, Andrással közösen. Majd február 5.-én részt vettem az első céges stábon és megismertem a csapatot. Innen felgyorsultak az események, hirtelen arra eszmélek, hogy már több mint egy éve járok hétfőként a Törökvész utcába stábokra. De hogy kerültem én ide? Talán minden gyerek hallotta azt a...

Kim Gordon 71 éves. 1981-ben alapította későbbi férjével a nagy sikerű Sonic Youth zenekart. Én a ‘90-es évek elején hallgattam őket másolt TDK kazettán. Zajos volt, jó volt. Most pedig a Zene Háza színpadán láttam, először élőben. Magyaroszágon (gondolom, máshol is) a 71 éves nők többsége néni, nagymama, a legritkább esetben rocksztár. Kim Gordon rocksztár,...