Bő tizenöt éve lehetett, amikor egy nyaraláson az apukáknak kellett vigyázni a gyerekekre, mert az anyukák épp kimenőn voltak, és a szokásos „semmi sem jó, hagyjál!” körökbe belefáradva, a déli nap elől az árnyékba húzódva, az autómagnóból kezdtünk zenét hallgatni („legalább nekünk, felnőtteknek, legyen jó!”), és mire felnéztünk, azt láttuk, hogy 5-6 éves gyerekeink önfeledten...