A rövid válasz: semmi. A hosszabb, az tényleg kicsit hosszabb lesz. Gimnazista koromban hallottam először előadni Nádasdy Ádámot, lebilincselő volt, pedig egy József Attila vers[1] ritmusképletéről beszélt, aminél – elvben – kevés unalmasabb téma létezik fiatalon. Már az is lenyűgöző volt, ahogy a ritmus farvizén eljutott a mondanivaló sűrűjébe (mint ravatal, feketül), de leginkább az...