Nem hiszek a technikákban. Nem gondolom, hogy létezik A MÓDSZER, ami pontos és végleges választ ad az olyan kínzó kérdésekre, mint a folyamatos túlterheltség, vagy a mentális állapotunk aggasztó romlása.
Hiszem, hogy a jóllétünk megteremtése nem technikai, módszertani és különösen nem hatékonysági kérdés. Az „önfejlesztési iparág” jelentős része hamis portékát árul. Ez nem jelenti azt, hogy ne születnének kiváló, nagyon hasznos gondolatokat tartalmazó könyvek. Oliver Burkeman: „Az élet rövid – Útmutató halandóknak a stresszmentes időbeosztáshoz” című könyvének alábbi megállapításait pl. nagyon pontosnak és teljes mértékben igaznak érzem:
„A produktivitás csapda. Ha hatékonyabbá válsz, akkor csak még rohanósabb leszel, és ha sikerül kipipálni a teendőidet, akkor azok egyre gyorsabban gyűlnek. Az emberiség történetében még soha senki nem érte el a „munka és a magánélet egyensúlyát”, bármi is legyen az, és biztosan nem fogod elérni ezt azzal, hogy lemásolod azt a „hat dolgot, amit a sikeres emberek reggel 7 óra előtt csinálnak”.
„Soha nem fog eljönni az a nap, amikor végre mindent kézben tartasz – amikor az e-mailek áradatát megfékezed; amikor a teendőid listája már nem lesz egyre hosszabb; amikor minden kötelezettségednek eleget teszel a munkahelyeden és a magánéletedben; amikor senki sem haragszik rád, mert lekéstél egy határidőt vagy elszúrtál valamit; és amikor a teljesen hatékony ember, akivé váltál, végre azokhoz a dolgokhoz fordulhat, amikről az életnek valójában szólnia kellene. Kezdjük azzal, hogy elismerjük a vereséget: egyik sem fog megtörténni.”
A különféle hatékonysági és időmenedzsment tréningek hamis ígérete az, hogy kellő elszántsággal és a helyes technika alkalmazásával szinte minden belefér az életbe. Mintha a lehetőségek mindig és mindenki számára végtelenek lennének és ennek realizálása csak hatékonysági kérdés lenne. Ha jobban megvizsgáljuk, ez meglehetősen megterhelő paradigma. Mégis ezt erősíti, hogy az éppen divatos technikák sikeréről oly sokan tesznek tanúbizonyságot a könyvek borítóján és a közösségi médiában. Ezzel szemben, ezeket a technikákat én legfeljebb időleges megoldásnak látom. Nem nyújtanak, hisz nem is nyújthatnak megoldást arra, hogy az életünk fájdalmasan rövid és minden „igenünk” valójában valami másra mondott „nem” is egyben. Azt pedig, hogy az egyénnek mire is kell igent mondania ebben a szűkre szabott időben, rajta kívül senki más nem tudja eldönteni. A valódi jóllét egyik kulcsa pedig éppen ezen kérdés megválaszolásában rejlik.
A valósággal való szembenézésnek, a saját igazságunk keresésének átalakító ereje van. Megnyitja előttünk a valódi változás útját, amelynek fő kérdése: hogyan tudom az életemet a saját, autentikus módomon egy kicsit jobban élni? A cél tehát a hiteles, egyéni válaszok megtalálása és azok átültetése a mindennapokba. Ez elméletben egyszerűnek hangozhat, de megmutatni magunkat, elfogadni a tökéletlenségünket, esetleg csalódást okozni magunknak, vagy másoknak távolról sem könnyű feladat.
Ha ez a téma ennyire személyes válaszokat igényel, akkor jogosan vetődik fel a kérdés, hogy lehet-e kívülről támogatni egy ilyen folyamatot. A válaszom egyértelmű igen. Ez a támogatás lehet valamiféle egyéni folyamat pl. coaching, de a csoportos forma is kiválóan működhet. A módszernél itt is sokkal fontosabb az, hogy a coach, illetve a csoporttagok milyen minőségű jelenléttel vesznek részt a folyamatban.
Nemrég hallottam egy podcast-ben, hogy az emberek egyedül általában nagyon rossz minőségű döntéseket hoznak, valójában azt sem tudják megmondani, hogy miért azt gondolják, amit. Ugyanakkor, ha egy alapvetően elfogadó, támogató közösségben a többiek jó kérdéseket tesznek fel nekik, akkor a döntéseik minősége ugrásszerűen javul. Bevallom, még nem volt időm jobban utána olvasni ennek az állításnak. Azt azonban kijelenthetem, hogy a csoportokkal szerzett tapasztalataim ebbe az irányba mutatnak. A nehézséget okozó, valós helyzetek közös feldolgozása során számos alkalommal voltam tanúja komoly tanulásnak.
A történelmet szerető emberként nem nehéz elképzelnem, ahogy az őseink egy tábortűz körül ülve, egymással beszélgetve, közösen találták meg a túlélés útját. Ezért szeretem azt, ahogyan Neosys tanácsadóként a wellbeing témájával (is) foglalkozunk: virtuális tábortüzeket gyújtunk, amelyek körül őszinte, valódi beszélgetéseket folytatunk.
