A generáció fogalomként és személyes élményként is a mindennapi életünk része. A generációs megközelítés megjelenik az interakcióinkban, kapcsolatainkban, munkahelyünkün és a családunk szerves részeként. De tényleg van ekkora jelentősége, vagy csak jól használt, kattintásvadász elnevezés? Hogyan lehet jól beszélni a generációkról és hogyan tudjuk hatékonyan támogatni a munkahelyeket a generációk együttműködésének kapcsán? Egyáltalán, milyen szempontrendszer mentén érdemes erről beszélni?
Először járjuk körbe, hogy mit jelent a generáció fogalma és milyen összefüggésben áll az életkorral! A generáció az emberek egy csoportját jelenti, akik hasonló időben születtek, nőttek fel és élnek, így számos kritikus tényező közösen befolyásolja tapasztalataikat. Ezáltal hasonló élményekkel, attitűdökkel, szociális benyomásokkal és értékekkel rendelkeznek. Az életkor egyedi adat, ami az adott személy aktuális időpontban fennálló korát jelenti. Az egy generációhoz tartozó emberek hasonló életkorúak, de az életkor önmagában nem meghatározó a generációs hovatartozás szempontjából, hiszen fiatalon és idősebben is ugyanannak a generációnak leszünk a tagjai, ugyanazon generációs jegyeket hordozva.
A generációs origó azt a valóságot takarja, amit az életünk első 5-7 évében tapasztalunk. Az agy fejlődésének ez a szakasza az egyik legkritikusabb, legintenzívebb időszak az emberi élet során. Agyi struktúráink még fejletlenek, nem vagyunk képesek tudatos döntéshozatalra és problémamegoldásra. Életünknek ebben a periódusában a legnagyobb az agy befogadóképessége, ami lehetővé teszi a nyelvelsajátítást és a gyors tanulást, és ebben az életkorban a legjellemzőbb a környezetre való támaszkodás és a minták tanulása. A környezetre való fokozott érzékenység, a megnövekedett befogadóképesség és az attitűdök kialakulása egészen a serdülőkor, fiatal felnőtt kor végéig tart. A generációk között megfigyelhető eltérő működés tehát abból következik, hogy milyen környezeti tényezők, tapasztalatok és események alkotják az élménytartományunkat.
Nemrégiben két fókuszcsoportos beszélgetésen foglalkoztunk a munkavállalók tapasztalataival a generációs téma mentén. A fókuszok a multigenerációs csapat előnyeiről, hátrányairól, és az együttműködés nehézségeiről szóltak. A résztvevők megélése szerint egy multigenerációs csapatban több nézőpont kerülhet felszínre, érdekesek és sokszínűek a munkában eltöltött napok, illetve a különböző élménytartományokból adódó diverzitás (tapasztalat, rutin, élmény) serkenti a csapatban való tanulást. A nehézségek a nyitottság hiányában, a gyakori félreértésekben és az eltérő evidenciákban mutatkoznak meg leginkább. Az interjú során több tényező is kiemelkedett, melyek a generációs téma középpontba kerülése előtt is hangsúlyosnak számítottak a szervezetpszichológiában. A teljesség igénye nélkül ilyenek például a pozitív és negatív visszajelzések adása és fogadása, a sikerek elismerése a hétköznapokban, a dinamikus párbeszéd iránti igény és a problémák közös feldolgozása.
A megélésem alapján a fókuszcsoport során körvonalazódott témák sokat veszítenek az értelmezésükből, ha pusztán a generációs szemüvegen keresztül tekintünk rájuk. Azonban abban is biztos vagyok, hogyha figyelmen kívül hagyjuk a különböző generációkról szerzett tudásunkat, tapasztalatokat, akkor sok összefüggésről és dinamikai jelenségről nem kapunk teljes képet.
Hogyan tudjuk tehát hatékonyan segíteni a szervezetekben az együttműködést, egymás jobb értését és a konfliktusok hatékony kezelését? A válaszom egy része abban rejlik, ahogy Neosys tanácsadóként definiáljuk a csoportokkal való munkát: lehetőséget teremt a közös gondolkodásra, a különböző helyzetek pontos, közös értésére, az elfogadó, ítélkezés-mentes attitűd gyakorlására, pontos visszajelzések adására és személyre szabott megoldások kidolgozására. A másik része pedig szintén ezekre az alapokra épül.
A generációs értelmezés szükségszerűen általánosít és kategorizál. Ha az igazi, mély megoldásokat keressük, ahhoz közel kell mennünk és egyszerre kell foglalkozni az egyénre jellemző tényezőkkel és a szervezet/csoport egészére ható jelenségekkel.
Ehhez a generációs fogalomrendszer hatékony keretet nyújthat, segítve a megértést. Azonban, ha ehhez az értelmezéshez görcsösen ragaszkodunk, akkor az elért hatás könnyen lehet kontraproduktív, és megerősítheti a különbözőségeket és az előítéleteket.
Kezeljük tehát a generációs megközelítést úgy, mint egy technikát vagy módszertant, használjuk fel a helyzetek feltérképezéséhez, a dinamikai jelenségek megértéséhez, azonban a hangsúlyt helyezzük az őszinte és mély kapcsolódásra, a tartalmas, valódi beszélgetésekre!
A tapasztalataink azt mutatják, hogy a különböző módszereknél és keretrendszereknél a kapcsolódásnak, az együtt-gondolkodásnak, a kreatív energiák közös megélésének sokkal nagyobb, fejlődésre és változásra serkentő ereje van.
