Volt már dolgotok olyan, egyébként jól teljesítő és hozzáértő munkatárssal, aki körül újra és újra feszültség keletkezik, és a kollégái, vezetői és a HR szakemberek erőfeszítései ellenére sem változik?
Régebben úgy hittem, hogy egy munkahelyen minden nehéz ember kezelhető empátiával, a megfelelő konfliktuskezelési technikával, és ha kell, konfrontatív visszajelzésekkel, szankciókkal.
Az esetek 90%-ában mindez valóban segíthet. Egészen addig, amíg nem találkozunk a maradék 10%-kal. Az ilyen emberek kezelésére, megváltoztatására irányuló – sokszor nagyon is jószándékú munka – rengeteg időt és érzelmi energiát emészt fel, eredménytelenül.
Létezik a személyiségzavaroknak és a “mindig a másik a hibás” célpontkereső attitűdnek egy olyan kombinációja, ahol a fentebb felsorolt konvencionális eszközök nem segítenek. Az illető ugyanis nem, vagy csak látszólag reflektál önmagára és nincs tudatában másokra tett hatásának. Ezért viselkedésén csak átmenetileg tud változtatni, hosszútávon masszívan ugyanolyan marad.
Ezek a személyek nem szándékosan ilyenek, hanem pszichológiai tényezők és lelki alkatuk hatására váltak konfliktusos emberré. Sokszor szakmailag kiemelkedő és sikeres munkatársak.
Amennyiben nem ismerjük fel ezeket a magatartás-mintákat és a konvencionális people management eszközök határait, a következmények súlyosak lehetnek. Gyakran szinte láthatatlanul, mert lehet, hogy az adott viselkedés csak egyetlen emberre (célpontra!) gyakorol toxikus hatást. Ő pedig vagy nem akar panaszkodni, például a felettesére, vagy normálisnak hiszi az elfogadhatatlan viselkedést, és önmagát hibáztatva szép lassan kikészül.
A destruktív viselkedés-mintázatok korai felismerésének képessége fejleszthető. És amennyiben betartunk néhány fontos és nem magától értetődő alapelvet, kommunikációs szabályt, kezelhetővé tehetünk kiborító helyzeteket.
A megfelelő megközelítés alkalmazásával csapatunk integritását, munkatársaink és a saját magunk lelki egészségét óvhatjuk meg.
