Szeretek autót mosni, bár ritkán szoktam, úgyis piszkos lesz. Azt szeretem benne, hogy lemosod, és tiszta. Instant gratification. És könnyű eldönteni, hogy tiszta lett-e, vagy sem.
Ehhez képest a munkámban, nevezzük mondjuk szervezetfejlesztésnek, a legtöbb helyzetben nincsenek egyértelmű döntések és megkérdőjelezhetetlen eredmények. Mindent nagyon sok nézőpontból meg lehet vizsgálni, és emiatt minden szubjektív, mindenkinek meglehet a maga véleménye.
Persze néha vannak egyszerűbb helyzetek. Mint például amikor javasoltam egy mikrovállalat vezetőjének, hogy emeljen árat az infláció mértékével. Pedig nem vagyok üzleti tanácsadó, csak a józan ész (és a saját cégvezetői tapasztalatom) alapján. Előtte ugyanis 4-5 évig nem nyúlt a szerződéseihez. Gyorsan jött az eredmény, a forint az forint, szóval könnyű volt eldönteni, hogy hasznos tanácsot adtam.
Vagy amikor egy nagyvállalati igazgatónak, aki fenntarthatatlanul hajtotta magát, megmondtam, hogy azonnal hagyja abba, hogy az asszisztense munkáját is ő végzi. Abbahagyta. Az új asszisztens sokkal hasznosabb kollégának bizonyult. Siker.
Ezek a ritka kivételek. Minden más hosszú idő, néha évek alatt bontakozik ki. Nagyon hiszek valamiben, pl. hogy sokkal jobb egymással őszintén beszélni, még ha néha feszültséget is okoz, mint lavírozni, taktikázni, vagy hazudni. Ezt a hitemet igyekszem világosan, transzparensen és következetesen képviselni, mondjuk egy vezetői teammel folytatott munkában, és nagyon bízom benne, hogy jönnek a jó eredmények, és mások is belátják, mennyivel hatékonyabban és jobb érzéssel lehet dolgozni egy őszinte közösségben.
Viszont mindez hónapok, évek alatt bontakozik ki, a folyamat maximálisan szubjektív (pl. sokak szerint a feszültség többet árt, mint amennyit az őszinteség hoz), és bár befolyásolható, nem kontrollálható, és nem is mérhető.
Szóval, ezt a munkát szerintem csak erős meggyőződéssel, hittel, értékrenddel, és magas szintű frusztráció-tűréssel és türelemmel lehet jól végezni. Továbbá el kell tudni fogadni, hogy az eredmények megítélése mindig szubjektív marad. Jó esetben egyre többen gondolják és érzik azt szubjektíve, hogy OK, ez végül is így egész jó.
(Illetve vannak “kegyelmi pillanatok”, amikor valami hirtelen megváltozik, és ez mindenkit megérint, mindenki érzi. De erről majd talán egy másik posztban.)
