„Hegedűs a háztetőn. Bolondosan hangzik, ugye?” – kérdezi Tevje. Nem bolondosabb, mint egy tanácsadó a háztetőn. És mégis, az utóbbi időben rendszeresen mászkálok különböző magasságokba törve napelemeket szerelni, létrán egyensúlyozva, kábeleket vezetve odafent – amikor épp nem egyénekkel, vagy csoportokkal folytatok fejlesztő beszélgetéseket itt lent, a földön.
Egy éve egy kedves ismerősöm mesélte, hogy kihullott a csapat alóla, akik ezeket a munkákat végezték, és rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, megpróbáljuk mi. A tanácsadói munkámból fakad az az élményem, hogy a kétkezi, kékgalléros, termeléshez közeli munkakörökben dolgozó emberekkel jól megtalálom a hangot, néha talán jobban is mint az irodák multikulti világában. Kíváncsi voltam, milyen melósnak lenni. Úgy igaziból.
Az egyik tapasztalatom, hogy a munkám eredménye azonnal kézzelfogható. Fantasztikus érzés. A nap végén nem csak „elvi következtetéseim” maradnak, nem csak a hit él bennem, hogy javítottunk a rendszeren idelent, hanem egy jól működő rendszert látok azonnal, odafent. Viszonylag szívós vagyok, így a munka fizikai része, bár néha kimerítő, nem ráz meg, ugyanakkor az instant sikerélmény még a legnehezebb napok után is energiával tölt fel.
A másik érdekes élményem az, hogy feszült helyzetekben vagy nyomás alatt mennyire könnyű átkerülni a tanácsadói munkámban a rossz példák között felsorolt viselkedési módokba. Azzal vigasztalom magam, hogy élve a helyzeti előnyömmel ezeket megelőzöm vagy gyorsan korrigálom, de tény, hogy az ingerküszöb más ott, fenn. Bekapcsol egyfajta csőlátás, ami kell is bizonyos mértékig, mert vagy te esel le, vagy a napelem.
Talán mondanom se kell, hogy a rossz kommunikáció itt is galibát szül, végtelen megbeszélésekre itt sincs idő, a hanyag előkészítés a hatékonyságon keresztül itt is büntet, és az időnyomás, valamint a veszélyes környezet miatti feszültségben elhangzó „kérem” és „köszönöm” itt is csodákra képes.
Mr. Keating a Holt költők társasága című filmben ezt mondta, amikor felállt az asztal tetejére: „Azért álltam fel, hogy emlékeztessem magamat, mindig mindent meg kell nézni más szemszögből is. Innen fentről egész más a világ. Nem hiszik el? Jöjjenek, nézzék meg, maguk is!”
