2024. 01.26. – Az első „munkám” a Neosys színeiben, terepen, Andrással közösen. Majd február 5.-én részt vettem az első céges stábon és megismertem a csapatot. Innen felgyorsultak az események, hirtelen arra eszmélek, hogy már több mint egy éve járok hétfőként a Törökvész utcába stábokra.
De hogy kerültem én ide?
Talán minden gyerek hallotta azt a mondatot a szüleitől, hogy: „élvezd ki az iskolás éveket kisfiam/kislányom, mert gyorsan elrepülnek”. Én is hallottam, én sem hittem el, pedig igazuk volt. 2018-ban, mikor elkezdtem az ELTE-n pszichológiát hallgatni még nem sok mindenben voltam biztos. Először az addiktológia majd a kriminálpszichológia érdekelt. A BA diplomához közeledve egyre kevésbé tudtam eldönteni milyen specializáción szeretném folytatni a mesterképzést. Egy dolgot éreztem biztosnak: a munka- és szervezetpszichológia specre biztosan nem jelentkezem. Máshogy alakult. Két év kihagyás után a jelentkezésem első helyén ez a szakirány figyelt. Ekkora már a hatodik évemet töltöttem a vendéglátásban, pincérként. Egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy munkát váltsak és az egyetemen kapott (masszív, de kevésbé hasznos) lexikális tudás mellé gyakorlati tapasztalatot szerezzek.
Andrást, a Neosys egyik ügyvezetőjét, egy kurzus meghívott vendégelőadójaként ismertem meg. Az eset, amit hozott, izgalmas volt; előadásmódja energikus, magával ragadó; személye szimpatikus, humoros. Letámadtam, hátha érdekelné egy lelkes junior. Érdekelte.
Ezzel egy izgalmas és tartalmas együttműködés vette kezdetét. Első kételyem, hogy hogy fogok kijönni csupa szüleim korabeli, szakmailag magas színvonalú kollégával, gyorsan szertefoszlott. Nem gondolom, hogy létezik univerzális megoldás. Egy része adott, ez összeillésről, karakterről, kapcsolódásról szól (ez ment magától), a másik rész az egymás igényeire való figyelés, nyitottság és elfogadás (ezt pedig egészen jól csináljuk). A különböző csoportokkal, teamekkel való kapcsolódás szintén könnyen ment. Egy év alatt számos projektbe tudtam bekapcsolódni, többnek a gazdája is lettem, jelentős fejlődést éltem meg az egyéni coaching és mentálhigiénés folyamataimban és a csoportokkal való munkámban is. Nem ment azonban minden ilyen egyszerűen. A struktúra, amit a vállalkozói lét; a projekt menedzsment, amit a tanácsadói szakma; és a komfortzónán kívüli működés, amit a munka senior jellege ad, folyamatos kihívást jelentenek a mindennapokban. Gyorsan házasságot kellett kötnöm a naptárral (így is volt egy-két elfelejtett meeting – ciki), azóta is gyakorlom a projektvezetéssel járó szisztematikus munkát, a számonkérést, és a saját feladataim közötti priorizálást.
Mi most a helyzet?
A munka kifejezetten felvillanyoz, a projektek inspirálnak, és a kollégák nemcsak szakmailag, hanem emberileg is töltenek. Úgy érzem, hogy a vérkeringés része lettem itt a Neosys-nál: fiatal energiákkal, friss ötletekkel, és lelkesedéssel telített vért pumpálok az erős, tapasztalt szövetekbe.
És egy utolsó gondolat, előre szólok, idősebbeknek lehet, hogy vicces lesz. Sokáig úgy gondoltam, jó lenne újra 20 évesnek lenni. Most inkább még 5 évig lennék 26 éves. Egészségesnek, kiegyensúlyozottnak, stabilnak érzem magam. Ez az elmúlt év önismereti és szakmai fejlődésének köszönhető, aminek a Neosys volt a bázisa. És igazából, csak most kezdődött el az egész!
