Szeretem a (grafikus) modelleket. Szerintem nagyon jók arra, hogy segítsenek orientálni a gondolkodást egy adott téma körül. Arra viszont nem, hogy egy csapásra megmagyarázzanak minden kérdést, még ha oly látványosak is néha. Szemléletformáláshoz, egy adott téma strukturálásához tökéletesek, a valóság ábrázolásához azonban elég hitványak. Sőt, olykor önmagukban is azok. Vagy mégsem?
A minap egy tréningen Kálmán, egyik kedves kollegám a londoni metrótérkép és egy madártávlati városkép segítségével ágyazott meg egy elméleti résznek, amelyhez modellt használt, bemutatva a modellek (metrótérkép) és a valóság (fotó) közötti összefüggést, ugyanakkor érzékeltetve a kettő közötti végtelen különbséget is.
Kis túlzással állíthatom, a tréningeken előforduló domain elméleti rész többsége, messzebb megyek, a humán támogatási folyamatok során előforduló dilemmák, helyzetek nagyobb része leírható egy 4 osztatú négyzet, vagy koordináta rendszer segítségével. A recept egyszerű: „Végy egy témát, keverj bele két szempontot/kérdést, ami valahogy leírja az emberek ezen témához fűződő viszonyát, adj hozzá cseppnyi dichotómiát ízlés szerint, attól függően, mennyire akarod leegyszerűsíteni a dolgodat, majd példákkal illusztrálva mutasd be, hogyan lehet az egész emberiséget felosztani az így kapott szempontrendszer szerint négy részre. Ha szépen tálaltad, etesd meg vele a hallgatóságot és a (meg)emésztést bolondítsd meg azzal az állítással, hogy az egész mégsem ilyen egyszerű, hiszen az élet végtelenül komplex.”
Tudod magadról, vagy nem?
Kapcsolatra fókuszálsz, vagy a feladatra?
Inkább motivált, vagy inkább képes vagy?
A növekedés, vagy a részesedés a jellemzőbb?
Magadat képviseled inkább, vagy másokat?
Befelé, vagy kifelé figyelsz?
Persze az ilyen típusú modellek világa is meglehetősen komplex, a receptben szereplő négyzet tetszőlegesen behelyettesíthető bármilyen más alakzattal, például egy x fokból álló lépcsővel, vagy y körből álló Venn-diagrammal (x, y Є N), a lényeg, hogy kellően strukturált, könnyen értelmezhető legyen, az alakzat részei rendelkezzenek saját „identitással”, tehát megkülönböztethetőek legyenek.
Ezzel kész is vagyunk, meg tudunk magyarázni mindent, hisz mi vagyunk a tanácsadók és nézzétek csak, milyen szexi modelljeink vannak! Ez itt 5 körből áll, ez négy színből és nézd csak, ugye milyen jópofa ez az ábra itt? És milyen sok van még a táskámban! A modell dolgozik helyettünk. De tényleg kész vagyunk?
Szerintem nem.
Egy jól felkészült, tapasztalt tanácsadó ugyanis (többnyire) faék egyszerűségű modellekkel dolgozik. Kevés elemű és villámgyorsan adaptálható szerkezetűekkel, aminek a bemutatása egy perc, mert a lényeget nem a modell fogja adni, hanem maga a profi tanácsadó. A modell strukturál, orientál, de valódi élettel a tanácsadó tölti meg. A személyiségével, a saját értelmezésével, a valódi, átélt egyéni példáival, a hitével, a szándékával stb. Az ő interpretációja nélkül a modell csak egy üres váz. A profi tréner világképe, véleménye és látásmódja nélkül a díszes növény egy leértékelt művirág csupán, szépnek szép, de illata nincs, nem tudjuk magunkba szívni. Egy igazán jó, segítő szakmában dolgozó szakembernek nincs szüksége bonyolult szerkezetű, csilivili ábrákra és terjengős leírásokra.
Interneten találtam az IKIGAI modell négy körös Venn diagrammját. Furcsa volt, utána olvastam kicsit és most azt gondolom, hogy unatkozó trénerek versenyt csináltak abból, ki tud hangzatosabb címeket adni a matematikailag 16 mezőből álló ábra metszeteinek. Pedig ez nem is egy klasszikus szervezetfejlesztői modell eredetileg, nem is ennyi mezőnévvel… Ja! És nem is IKIGAI-nak hívják, hanem egy spanyolországi asztrológus sajátos értelmezésű életcél modellje volt. Csak valaki komolyan vette a fenti receptet és jól felturbózta 1000 éves japán terminológiával, meg a nyugati látványpékséggel és véleménynem szerint pont ettől vált használhatatlanná. Legalábbis önmagában biztosan az, bármilyen hatásosnak tűnik. Hiába a recept, egy modell önmagában semmit nem fog elmondani. Élettelen, száraz és kirekesztően okoskodó ábrává silányul megfelelő „felszolgáló” nélkül.
